A taxizástól általában idegenkedik a kispénzű turista, mivel megszokta, hogy a lényegesen drágább a városi közlekedéstől. Montenegró tengerpartjai mellett árnyaltabb a kép.
A montenegrói taxisok jelentős része számla nélkül, kikapcsolt taxiórával dolgozik, így az árak alakulása ugyanarra a távra meglehetősen rugalmas és szélsőséges.
Általános jelenség, hogy ha beállunk egy buszmegállóba, a taxis az út figyelése helyett kérdő tekintettel ránk figyel és ha bármilyen testbeszéddel, akár csak egy lépéssel jelezzük a taxizási szándékunkat, megállnak nekünk. A legtöbb esetben a helyi városi járat árait ajánlja fel, ha megfelelő a kocsijának kihasználtsága. Gyakori jelenség, hogy a taxis a városi busz indulása előtt gyűjti be az utasait.
Néhány tapasztalt példa:
- A megállóban várjuk a buszt, a taxis megáll és felajánlja a városi busz árát a kívánt távolságra. (városszerte gyakori jelenség)
- 4-en, baráti társaság várakozik, a városi 4×1,5 euró helyett 5 eurós ajánlatot kapunk. (Bar – Haj-nehaj)
- Vigyázat, ellenpélda! Nem beszélve a nyelvet, óriási csomagokkal érkezve a sutomorei vasútállomásra, a taxis 15 eurós első ajánlatából engedett volna “nagylelkűen” 5 eurót, ott ahol 1 euró/fő a városi busz.
- Rafailovici-Budva, városi busz lett volna négyünkre összesen 8 euró, a taxis – megállva a megállóban – 5-ért elvitte a teljes csapatot. (Megjegyzem, ha nem siettünk volna, eszünk ágában sem lett volna buszozni/taxizni. A tengerparti séta sokkal élvezetesebb.)
- Budva községen belül sokkal nagyobb a fegyelem és itt már európai a stílus.
Érdemes elolvasni: Olvasói beszámoló a Bar környéki taxisokról.
