Tartózkodási illeték, vagy más néven idegenforgalmi adó (szerbül: boravišna taksa – kiejtve: Borávisná táxá)
Ez egy olyan illeték, melyet a montenegrói állam felé fizetünk fejenként minden egyes eltöltött nap után.
Településenként változó, ám jellemzően naponta, egy felnőttre számolva 70cent és 1 euró közötti összeget kell elkülöníteni erre a célra. 6-18 év között 50%, 6 év alatt csak bejelentési kötelezettség van, de nem kell fizetni.
Bajlódni vele különösen nem szükséges. A tartózkodási illetékkel kapcsolatos dokumentációt általában a tulajdonos rendezi (ő megy be a városba a turisztikai kirendeltségbe és nem a turista), a mi dolgunk, hogy fizessünk a bizonylatért. (Persze van rá példa, hogy a tulaj egyszerűen leküldi a turistát, hogy rendezze ő maga, de ez nem jellemző.). Ami a szállodákat illeti, az összes azonnal kiadja ezt a dokumentációt.
Ezt az összeget ugyan “okosba” meg tudjuk spórolni, mert a magánszállás tulajdonosainak egy része lazán kezeli a tartózkodási illeték kérdéskörét, ám nem árt tudni, hogy – bár kicsi a valószínűsége – több esetben bajba kerülhetünk, ha az említett pár euró befizetéséről nem tudunk bizonylatot felmutatni.
Három ilyen eset van:
– Országon belül baleset esetén automatikusan adódhat a kérdés, hogy hol szálltunk meg.
– A tulajdonos ellenőrzése esetén. (Általában valahonnan megneszelik az információt, mikor jön az ellenőr, így ilyen alkalmak esetén figyelmeztetik a kedves turistát, hogy ha valaki kérdezi, aznap érkeztek.)
– Montenegró elhagyásakor a montenegrói vámosok szúrópróbaszerűen kérhetik a bizonylatot (eu-s állampolgárról még nem tudok, akitől ezt kérték volna, inkább a szerb állampolgárokat szórakoztatják vele).
A határon ugyan hivatkozhatunk a szállásadóra, de ha az nem erősíti meg, hogy nála tartózkodtunk, úgy a büntetés nem marad el. Bizonyítás hiányában 120 eurós (2015-től) 300 eurós büntetésre számíthatunk személyenként.
Ne legyenek illúzióink, a szállásadó természetesen reflexből le fogja tagadni, hogy nála szálltunk meg, tekintettel arra, hogy rá jóval nagyobb büntetés várna (főleg, ha be sincs jelentve az idegenforgalmi tevékenysége. Utóbbiba belefuthatunk, ha a helyszínen foglalunk. Az ilyen szállásadók többnyire nem merik hirdetni magukat sem az interneten, se máshol, maximum az út mellett.)
A szabály úgy szól, hogy a turistának a határ átlépését követően 24 órán belül rendelkeznie kell ezzel a dokumentummal. Ha hétvégén érkezünk meg a szállásunkra, úgy hétfő délig a kezünkben kellene lennie a papírnak.
Bárhogy is alakul (előfordulhat, hogy a szállásadó elhúzza cetli átadását) azzal mindenképp törődjünk, hogy legalább az utolsó három napról kapjunk igazolást a befizetett tartózkodási illetékről. Amennyiben a vezető adatait a határon a számítógépbe is bevitték, úgy ne csak az utolsó 3 napról kérjünk papírt.
Bár annak esélye, hogy az ország elhagyásakor ezzel a papírral zaklatják Önöket a határőrök, meglehetősen kicsi, talán jobban járunk, ha rendelkezünk ezzel a papírral.